Czene Béla Aranyvessző

Leírás

Stílusában korán rátalált a Római iskola irányvonalára Czene Béla, aki realista és figurális festőként vonult be a XX. századi művészet történetébe Az 1930 és 1933 között, a Képzőművészeti Főiskolán tanult alkotó stílusában már korán a Római iskola irányvonalához kötődött, művésze kifejezésmódjának kiteljesedését nagyban segítette, hogy miután Gerevich Tibor művészettörténész javaslatára elnyerte a római Collegium Hungaricum ösztöndíját, Rómába utazhatott. Kinn tartózkodása alatt festői stílusában egyre jobban el kezdett a reneszánsz klasszikus tradícióhoz, Leonardo da Vinci és Domenico Ghirlandaio művészetéhez és a görög-római hagyományokhoz idomulni. A II világháború után munkásságában „fordulat" állt be, lazult a római iskolához való kötődése, és sajátos technikával festett képeinek témáit már inkább a hétköznapi életből merítette.
Ugyanakkor számos modellt is lefestett, egyik ilyen női aktja, „Női akt aranyesővel" is. Kompozíciójának középpontjában egy fiatal lány ül, előtte virágokról készített vázlatrajzok hevernek, mögötte pompás szépségű aranyeső rügyezik. Czene alkotói periódusának kései (1972-ben készített) kifinomult finomsággal megörökített aktja jól mutatja az alkotóra jellemző római iskola irányvonalát, ahogyan festményén a valóság lényeges elemeit kiemelte, majd egy a tömör plasztikai törekvéssel és egészséges formalátással, lágy ecsetkezeléssel modelljét megörökíti.
 

Részletek